MASTER OF REALITY

Megoszlanak a vélemények,hogy melyik volt a Sabbath legkiugróbb teljesítménye. Én,a magam részéről mindenképp erre a lemezre voksolok, bár az Ozzys korszak még jó pár klasszikus anyagot kitermelt.

A lemez azon kevesek egyike számomra (nemcsak a Black Sabbath lemezek közül), mely az első hangtól az utolsóig hibátlan. A témák 29 év távlatából is, nemhogy sütnek, de a mai napig vissza-visszaköszönnek rengeteg Metal bandánál. Ha más nem, ez azért elég elgondolkodtató dolog. A korongon nemcsak súlyos, és még súlyosabb szerzemények vannak, hanem két rövid, instrumentális tétel is, amolyan átkötő szerepet betöltve. A Children Of The Grave hosszú ideje a Mood koncertek elengedhetetlen része, a Solitude már címében fájdalmas és gyönyörű. Mint maga a nóta. A végső kegyelemdöfést az irgalmatlan Into The Void adja meg, kíméletlen és piszoksúlyos riffjeivel.

Bár a mai srácok, ebben a true dömpingben nem biztos,hogy megérthetik ezt a lemezt, de a Sabs' nélkül ma teljesen másképp pengetnének a bandák, ebben egész biztos vagyok. Nagyon kevés,ennyire zseniális albumot hallottam életemben. Ha egyáltalán...